Fujiyama - Japán blog

Na sziasztok újra! Ismét hármasban vagyunk: Apa, Mama, Én. De azért Mi sem unatkozunk! ;D Például ma Apának dolgoznia kellett, ezért itthon aludtunk sokat, és utána Mamával elmentünk nézelődni. Autóval elmentünk Apáért, elintéztünk sok mindent, visszavittük Apát a múzeumba, és elmentünk Mamával. Megnéztünk egy Goya nevű utcát, ami olyan típusú volt, hogy "Na, ide se jövünk többet!". Szóval semmi érdekes, eléggé lepukkant hely. Persze bementünk pár bevásárlóközpontba, nézelődtünk, meg ettünk ebédet, és hazajöttünk. Nem érdekes nap, de azért jó! :)

Képzeljétek, holnap kirándulunk! 10 napig járjuk a szigeteket, ilyen sorrendben: Miyako, Ishigaki, Iriomote, Yonaguni. Nagyon várom már, főleg Iriomote-ét, mert ott él a titokzatos ősmacska, akit már évek óta nem láttak, csak néhány foglyul ejtett példány van, az: IRIOMOTE YAMANEKO (iriomót jámánekó)! Úgy izgulok, hogy mi lesz! Meg hát várom a szigeteket, a tengert, a repülőutat, mindent! Majd írok pontos beszámolót! Ha lesz internet ott, akkor kb. minden este írok egy kicsit, ha meg nem, akkor amikor hazajöttünk, megírom a többit. Addig is 10 napig nem láttok! Legyetek jók! ;)

Elnézést kérek a lemaradásért, de akárhányszor írtam egy új bejegyzést, a freeblog azt írta ki, hogy "karbantartási rendszerhiba"... Szóval: Petiékkel sok nagyon szép helyen voltunk, elmentünk a Kokusai Dori-ra, ami egy nagy amerikai bevásárló utca, turistáknak. Itt jó nagyokat csodálkoztunk! :D Főleg a halpiacon, ahol gyönyörű pálmatolvajokat (A linkre kattintsatok rá, akkor megtudjátok, mi az a pálmatolvaj, ha esetleg nem tudjátok! Nagymama, TE is kattints rá, ez nem vírus! ;)) árulnak arra, hogy megedd. Ezen a Petivel akkorát szörnyülködtünk, hogy szerintem még az árusok is észrevették! :) De nagyon jó volt mindenhol. Az Ágival és a Petivel is sokat idétlenkedtünk otthon, este! De napközben soha nem voltunk szinte otthon, például elmentünk velük mégegyszer üvegfenekű hajóra. Meg Apáék béreltek autót, hogy mindannyian tudjunk utazni. Szép kis Honda Fit volt először, utána Mazda Demio, aztán megint Honda Fit (háromszor béreltünk autót). A Honda Fit nagyon szép autó, gyors is, kár, hogy nem lehet otthon kapni. Olyan hamar telt az idő, hogy már nem is tudom hol még! :D És tényleg, egyszer csak azon kaptam magam, hogy már zötyögünk ki a reptérre, hogy Petiék felfedezzék az ismeretlen, Tokiót! :)

Itt elmentünk a Kaichu-Doro Drive nevű úton autóval, szerencsére tűzött a nap, majd megsültünk. Én papucsban mászkáltam! :) Először megnéztük a Katsuren várat, ami már inkább rom. Szép volt a tetejéből a kilátás a városra, tengerre! Az volt a baj, hogy bár tűzött a nap, fújt a szél, és ezért kicsit hűvös volt, de nem vészes. Gyönyörű várrom, csak sajnos lentről is, fentről is, oldalról is hatalmas zajok voltak, mert itt kopácsoltak, ott markológépeztek, ott meg mittomén mit csináltak. De ez sem volt baj! :)

Másodszorra megnéztük egy kis hajós-múzeumot, nem volt nagy szám, de azért szép volt. Voltak benne élő gőték is, aranyos kis foltosak, terráriumban. Meg nagy csónakok kiállítva, tele az egész piros melegítős diáksereggel, akik a múzeum előtt négylevelű lóherét gyűjtöttek. :) Az egész múzeum érdekes volt, ki voltak állítva festmények is.

Harmadszorra megnéztük egy kis kávézót, ettek apáék (én nem voltam éhes). Hangulatos kis kávézó, kilátás a tengerre, gyönyörű napsütés, majd' megsültünk. Ittam citrom-dzsúzt, nem volt rossz íze! Meg volt hinta, azon hintáztam, bár egy kicsit alacsony volt az ülés nekem...

Negyedszerre megnéztük a Hamahiga szigetet, tengerpartok, sziszák, és felmentünk megnézni egy szép srájnt. Meg gyűjtöttünk: találtunk egy pamatost, és két gömbsoklábút. :) A srájn nagyon szép volt, volt előtte rács a vandálok ellen, bár én nem láttam értelmét, mert az ajtó rajta nyitva volt, de mindegy. Utána elmentünk egy szép tengerpartra, trappoltunk a homokban, felírtam, hogy:




(ui.: És izgulunk, mert holnap jön a bátyám és a barátnője!!!)

Ezen az estén volt a New Year Party apa kollégáival. Nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk. Az étterem is jó volt, én halat kértem, adtak hozzá mindenféle zöldséget(nyúlkaját), de az is finom volt. :D Ott voltunk mi, Poom, Jurie, Kidera-san, Tahara-san, Nakamura-san, Fujii-san, Toda-san. Jó társaság, kedvesek, viccesek, befogadtak. :) Ők rendeltek, mert mi nem tudtuk elolvasni az étlapot, de mindig jól választottak szerencsére. A végén odaültem Poom és Jurie közé, viccelődtünk, meg próbáltuk ki tudja összeilleszteni a kisujját meg a mutatóujját... :D Egyszóval jól éreztük magunkat, hülyültünk, na. :D Csak sajnos nem vittem fényképezőgépet, ezért hát nem fotóztam... :S De remélem nem olyan nagy baj, a hangulatot el lehet képzelni! :)

A következő utáni estén pedig tartottak egy bulit egy másik étteremben, mi is elmentünk. Ez welcome party volt, nem nekünk szólt, hanem pár Thai-Földi lánynak, meg egy fiúnak, akik akkor jöttek Thaiföldről Poomhoz, mert ő is onnan származik. De persze az egyetemre jöttek, hiszen ők is biológusok. :) Itt nagyobb volt a hangulat, csak Fujii-san nem jött valamiért. De a Thai-lányok nagyon kedvesek voltak, nevetősek. Jó volt hallgatni, ahogy egymás közt beszélnek Thai-ul. Ők 1 hétig maradnak, abból két napot Tokioban. Reméljük, nagyon örültek mindenkinek. Meg megbámulták a hajam(mint ahogy mindenki Japánban), mert ugye itt nincs ilyen szőke, meg Thaiföldön se... De nem sajnáltam. :D Jól éreztük magunkat. Remélem tetszeni fog nekik Japán! :)

Ezen a napon Poom (apa kollégája) elvitt minket a Chatan-ba, ami Okinawa ilyen "amerikai" része. Én nagyon jól éreztem magam, mert elmentünk Yoghurtland-be, ahol mindenki nyom magának egy csomó fagyit, feldíszíti, kifizeti, és leül megenni, közben meg nézi, hogyan forog az óriáskerék! :) Utána bementünk egy ruhaboltba, senki nem vett magának semmit, csak bambultunk. Utána bementünk a Dragon Palace-ba, ez egy nagy bevásárlóközpont, apáék megvártak minket lent, mi meg felmentünk fotózkodni egy Purikura Crazed gépben, ami olyan, hogy fizetsz valamennyit, bemész a fülkébe, fotóz téged a gép, utána kiülsz, és feldekorálod géppel a fotókat, megadod a telefon-emailed, megkapod a képeket a telefonra, de a gép ki is nyomtatja matricában, kettévágtuk, és így mindenki lett ugyanabból minden! :D Nagyon vicces volt, persze csak nekem meg Poom-nak, de akkor is! :) Megnéztük utána a gyönyörű naplementét, fotóztunk sokat, és elmentünk az "All American Food"-ba, ami egy étterem, olyan McDonald's szerű. Finom vacsorát ettünk(csirkeszendvics), és elindultunk. Közben nézelődtünk sokat, szép volt a kivilágítás. Bementünk a Jusco-ba, ami szintén egy hatalmas bevásárlóközpont, olyan Tesco szerű, de több kis bolt van benne. Itt nem vettünk mi semmit, csak a Poom vett magának vacsorára valót. :) Majd beültünk a Poom kocsijába (én ültem elől! itt szabad.), és hazaindultunk.

Ezen a napon elmentünk a Futenma Srájnhoz, ami egy nagy emlékhely, és a mellette terjeszkedő amerikai Futenma Bázis kapta róla a nevét. Gyönyörű volt, szépen faragott, piros épület. Sok ember imádkozik itt, a város közepén elterülő kis templomban. Lehet jóslást is venni, mert egyszer már vettünk, és pórul jártunk... :S De mindegy. Szépen faragott volt, sziszák az elején, a kedvenc sziszánk, a kis sompolygó! ;) Na, mit ragozom? Szép volt! Az volt a meglepő, hogy azt hittük, alig lesznek ott, közben meg rengetegen voltak, és mind fiatalok, de lehet, hogy azért, mert egy nappal rá volt a fiatalok napja. :) Itt eltöltöttünk elég sok időt, de utána visszamentünk, útközben vettünk pár fánkot a Mister Donut-ban, ami egy nagyon jó kávézó, és egy csomó isteni fánkjuk van. Régen Magyarországon is volt ilyen, de most már megszűnt sajna. Szóval bementünk az egyetemre, és Apa kollégái és ő fogadtak minket azzal, hogy "Happy Birthday, Zita!" :) Aranyosak voltak, és kaptunk sajttortát is, meg csokiiiit! :D Finom volt, meg kedvesek voltak! :)

És végre, elérkezett, január 7., anyukám születésnapja. Hogy mit csináltunk délelőtt... azt sajnos nem tudom, de valószínűleg semmit, otthon voltunk, pihentünk. Este viszont apukám elvitt minket a Sam's anchor inn nevű étterembe, nagyon hangulatos volt. Amikor beléptünk, felvezet egy nagy lépcső, így:

És a falon soksoksok névjegykártya, és kis papírok, vélemények találhatók az étteremről. Már itt látszott, milyen esténk lesz! Amikor felértünk a lépcsőn, hirtelen nézett ránk egy hatalmas, okinawai fa-szobor. Szép volt minden. Beljebb egy kalitkában az étterem madara, a másik kedvenc állatom(az első a gyümölcsdenevér), egy beó ült. Nagyon szép, és okos madár, és ilyet lehet kapni Magyarországon is! :) Az egész este fantasztikus volt. Leültünk, megrendeltük a kaját, és kijött egy séf az asztalunkhoz, és előttünk sütötte meg a husit, a rákot, a krumplit, dobálta a fűszerszórókat... Ügyes volt. Nehéz lehet nektek elképzelni, de nagyon szép volt. Persze nem mi voltunk az egyetlen vendégek, de mégis. Jól éreztük magunkat. Szép koktélokat rendeltek Apáék, meg a végén kaptunk cápás poharat is! Hogy könnyebb legyen elképzelni nektek itt van pár kép:

Ezen a napon jött a legjobb eddig(számomra) élményem: A gyümölcsdenevér etetés! Először is: Hogy mi az a gyümölcsdenevér(másik nevén repülő kutya, avagy repülő róka)? A gyümölcsdenevér egy denevér, amelyik (a közhiedelemmel ellentétben) nem iszik vért, hanem mint a neve is mutatja, gyümölcsöket rágcsál, és teljesen ártalmatlan, sőt, nagyon is aranyos! Nagyon jól éreztem magam, szeretem ezeket a kis állatokat. Apukám kollégája megmutatta nekünk a gyümölcsdenevérek házát, és bemehettünk hozzájuk, adhattunk nekik banánt, mandarint, kenyeret, almát meg még sok gyümölcsöt. A legaranyosabb egy kicsi volt, amit külön tartottak, hogy miért azt nem tudjuk. Nagyon aranyos volt, rágcsálta a mandarint, meg a fiú rátette a karomra, és ott lógott, meg nézelődött. Közben Apa meg Mama szorgalmasan etették. Olyan aranyosak ezek az állatok! Kinézetre talán kb. ugyanolyanok, mint a denevérek, csak lehet, hogy egy picit szőrösebbek, és nincsenek nagy, ijesztő fogaik. És olyan szelídek(nem mindegyik, de a fogságban nevelkedettek igen), mint a bárány. Engedik, hogy simogasd a hátukat. Próbálnak persze repülni, de nem tudnak, mert fogságban nevelkedtek, és ezért nem tanultak meg repülni. De az egyetem kertjében este lehet látni suhogva repülő, vadon élő gyümölcsdenevéreket. A hangjuk hasonlít a madarakéra, inkább ilyen csicsergő-veszekedő. Amikor ott voltunk bent, a lány beakasztott nekik egy nagy vödör gyümölcsöt, ők meg fejjel lefelé lógva(mint mindig) eszegetik ki belőle a gyümölcsöt. Hihetetlen aranyosak. Tudom, most ijesztőnek tűnik, mert hogy: "Denevér!!! Jaj, megesz!!!", de nem, ha látnátok őket, Ti is ezt gondolnátok, amit Én. Amikor ott lógott a karomon, azt gondoltam, ha felnőtt leszek, nekem is kell otthonra egy ilyen állatka. Olyan kár, hogy ilyen nem él  Magyarországon!

Én és egy gyümölcsdenevér! :)

Bocsi, nem írtam mostanában, de folytatom. Január elsején otthon voltunk egész nap, másodikán és harmadikán pedig szintén heverésztünk, mert hideg volt. Negyedikén elmentünk az egyetemre gyűjteni, találtunk egyet s mást. Ötödikén az Okinawa Prefectural Museum-ba mentünk, sok szép kiállítás volt. Hatodikán volt a gyümölcsdenevérezés (bocs, én ezt előbbre írtam itt), meg bementünk az Egyetem múzeumába, ott volt élő habu, Japán legveszélyesebb mérgeskígyója. Két legnagyobb faja van, az a habu, ami fán van és gyönyörű zöld, és az a habu, ami földön van, barna és igazi neve Hime Habu, ami "Hercegnő Habu"-t jelent japánul. Hetedikén pedig voltunk anyukámmal a Nakagusuku Castle-nél, gyönyörű, és a The Nakamura's House-ban, ami egy nagy, régi Japán ház, igazi régi szobákkal. Nagyon szép volt, szép sziszák, meg ólak, konyha, hálószoba, meg minden. Utána kilencedikén és tizedikén pedig elmentünk Okinawa északi részébe, Yanbaru-ba, Cape Hedo-hoz. Gyönyörű kilátás volt a tengerre, és a környező szigetekre! Első nap sajnos nagyon hosszú volt az út, úgyhogy aznap nem nagyon csináltunk semmit, kivéve, hogy éjjel elmentünk reszketni... A reszketés abból állt, hogy az éjszaka kellős közepén elmentünk egy ismeretlen erdőbe, megnézni egy bizonyos békát... Mondanom sem kell, mennyire "jó" volt éjnek idején, vacogva a hidegtől, félve a sötétben, egy kuruttyoló békát hajkurászni... A végén mi anyukámmal feladtuk, beültünk a kocsiba szóláncozni, apukám meg lement a folyóhoz, és fotózott sok szép békát. Bár nem ott voltunk(mint később kiderült), ahova kellett volna mennünk, de ez nem hangolt le minket később. :D Másnap is kirándultunk, szépen lassan, hazafelé. Vissza volt egy szép vízesés, függőhíddal, meg egy ilyen "TermészetPark", ami másfél kilométer volt a park bejáratától a vízesésig, ami tartott vagy 40 percig, mert csupa lépcső, csúszik, és elfáradunk közben, és függőhíd, meg minden. De nagyon szép volt, megérte. :) A park után elindultunk haza. Ja, és aludni egy kutatószálláson aludtunk. Nem volt egy hotel, de nekünk elég volt. :D

És most jön a finálé: Másodikán találtunk egy szerencsétlen kis remeterákot, és magunkhoz vettük, elneveztem Pezsgőnek (hehe). Aranyos kis remeterákocska, megvan szépen a terráriumában, eszegeti a virslicsücsköt, meg a galuskát, meg a húszsírt... :D

Szilveszterkor elmentünk egy parkba, ahol nagy kivilágítás, kaja, meg minden van. Szóval ilyen vidámpark-szerű. Itt körbementünk, megcsodáltunk mindent, és utána átmentünk egy toronyhoz, ahol az igazi Új Év köszöntő volt. Itt nagy fáklyázás volt, utána meggongattak egy harangot 108-szor(sokkal többször), és ennyi volt. De ezt mind nagyon szép adtál elő, és vagy 3 órában. Ágyba csak hajnali háromkor dőltünk! :D Odafelé bementünk egy boltba, és vettünk "vésztartalékot", azaz csokit, sült csirkét(spicy chicken), meg Pringles-t (ez nektek szól, Peti és Atti!! :D)! Visszafelé hosszú volt az út, mikor hazaértünk koccintottunk, Mamáék pezsgővel, és narancslével. :) Nekünk ennyi volt az Új Év, de nagyon jól éreztük magunkat! :)
Ja, és itt kívánok ezt is:
NAGYON BOLDOG ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!!!!!!!

A szilveszter utána napok elég unalmasan teltek... Jártunk boltba, Egyetemre internetezni, otthon voltunk, ünnepeltünk, ilyenek. :D [Ha érdekes lesz, leírom!]

Mit ne mondjak, a karácsony utáni napok nagyon unalmasak voltak! Kivéve, amikor 3 napra elmentünk Ie-Jimára, egy közeli szigetre. Komppal mentünk, amikor odaértünk, kiszálltunk, és autóval körbementünk a szigeten, csak az volt a baj, hogy zuhogott az eső, meg hideg is volt... Szóval megnéztünk sok mindent, "bálnaleső" helyet, meg tengereket, meg még sok mindent. Később visszamentünk a szállóba, aranyos kis hely, kedvesek az emberek, tiszta japán stílus... Jó kis hely volt, és még net is volt. Szóval másnap lementünk reggelizni, elköszöntünk, utána elmentünk megnézni egy lány szobrát, meg a tengerhez, meg kirándultunk, "megmásztuk" az Mont Gusuku-t, 172 méter magas. Fentről nagyon szép a kilátás, de nem nem volt erőm fotózni, úgyhogy Apán volt sor. Persze felfelé meg lefelé "kapirgáltunk", azaz diplókat gyűjtöttünk, sokat fogtunk, és mind olyant, ami még nem volt jelentve arról a szigetről,  szóval örültünk mindnek. Ez a hegymászás félnapos program volt, a másik felét meg kirándulásra, nézegetésre töltöttük, ki is fáradtunk estére! Másnap meg 7kor keltünk, mert 8kor reggeli, fél 10kor indul a visszafelé menő komp... De előtte még elmentünk gyűjtögetni, találtunk egy csomó mindent, és az egyik bokorban egy uzsonnát találtunk (!), és képzeljétek, körülötte egy csomó kis pálmatolvaj volt! Olyan aranyosak voltak, rögtön behúzták magukat a csigaházaikba! Nagyon érdekes volt, le is videóztam őket. Utána szitáltunk egyet, azaz egy csomó avart beletettünk egy speciális "izébe", megráztuk, és a leveleket kiszórjuk, a szitált anyagot meg egy tálcára tesszük, és kiszedegetjük a diplókat belőle, meg az érdekes állatokat. Sajna indulni kellett a komphoz. Kompon utazni tulajdonképpen nagyon  érdekes volt, mert visszafelé ott úszkált egy beteg kis dobozhal, annyira megsajnáltam! És amikor elindult a hajó, az alsó propellerek beszipantották, szóval nem valószínű, hogy túlélte! :'( (U) Ezen a kis incidensen kívül azért volt érdekes utazni komppal, mert nagyon sok mindent láttunk a hajóról. Például távolodni a Mont Gusuku-t, homokos tengerpartot, és nagy, végtelen tengert. Én nagyon élveztem! Amikor visszaértünk, a Nakamura-san kijött értünk(nekünk is volt kocsink), és elmentünk vele diplókat gyűjteni! Képzeljétek, Én találtam meg egy olyat, amit kerestünk, azaz egy narancssárga Riukiáriát! Csak sajnos döglött volt, de úgyis alkoholba tettük volna, szóval mindegy. :D Az időjárás sajna olyan volt, hogy hol esik, hol nem, szóval nem volt nagy mulatság. Elmentünk ebédelni egy ilyen "tésztázóba", én leveses tésztát kértem, és olyan "Jó neki az íze, kár hogy nem szeretem"-es volt, azaz nem ízlett annyira! :D Utána nagyon-nagyon rákezdett az eső, zuhogott, szóval már nem lehetett gyűjteni, ezért hazamentünk. Ez ugye 30adikán volt, azaz másnap Új Év!!

A bloghoz a képeket itten találjátok:
http://picasaweb.google.com/wortherya

(A képek még feltöltés alatt vannak, nem minden mappa van fönt!)

A 25e jó volt, csak rossz idő volt, ezért egész nap otthon maradtunk, csak este mentünk be az egyetemre, mert ott van internet! Igazából otthon is volt, de Karácsony napján elment... Mondhatom, jó ajándék! :S Szóval bementünk, skypeoltunk az otthoniakkal, meg videóztunk, bent voltunk kb. éjfélig! :) Elbúcsúztunk, és hazaindultunk.
Másnap ugyanígy rossz idő volt, csak nem esett az eső. Délelőtt otthon voltunk, délután elmentünk bevásárlóközpontot nézni, bementünk a Mister Donut-ba, ami egy nagyon nagyon jó kávézó, de leginkább a finom fánkjairól híres! Ettünk fánkot, végignéztük a boltokat, vettünk vacsorát a McDonald's-ban, és elmentünk az egyetemre, megettük a vacsorát, és hallgattunk zenét az új iPodomon! :) Később felmentünk a netre, hátha van fönt valaki, de senki nem volt, úgyhogy e-mailt néztünk, interneteztünk, beszélgettünk. Utána hazamentünk aludni! Ennyi volt ez a nap, remélem a holnapi izgibb lesz! :D

Ez karácsony napja! Ma otthon maradtunk, csak boltba mentünk el délután, megvenni a fát, de mivel fenyőfa nem volt, ezért egy sárkányfát vettünk... Bolt után hazamentünk, és csináltuk a karácsonyi vacsorát! Feldíszítettük a fát, felöltöztünk, beraktuk a fa alá az ajándékokat, és kezdődött a karácsony! Jó sok ajándék volt a fa alatt, itt köszönöm meg mindenkinek! :) Ajándékozás után jött a vacsora, a menü: Borleves, tejszínes lazac krumplipürével, csöves kukorica, eperdesszert (ezt én csináltam!), bejgli-töltelék keksszel. A vacsora nagyon jól sikerült, a lazac különösképp! Ez a különös karácsony nagyon jó volt, csak hiányoztak az otthoniak! De sok fotót csináltunk, fel is raktuk internetre, majd leírom hova! Az ajándékokat mindenkinek köszönöm még egyszer!
És itt kívánok:
NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK!!!!

Mit ne mondjak, a Hungary-est, amit mondtam, hogy tartunk Apa kollégáinak, nagyon jól sikerült! A kaja nagyon ízlett nekik, sokat kérdeztek Magyarországról, meg egy pár szót meg is tanítottunk nekik! Ezeket: babzsák, pókszázlábú, Mikulás, Boldog karácsonyt, mákosguba, gulyásleves, paprikáscsirke, finom. A babzsákot azért tanítottuk meg, mert kaptam négy kis babzsákot a Toda-san feleségétől, nagyon szép hímzettek. Először volt az előadás, utána közösen főztünk a lányokkal, és utána a nagy evés. Mindenből kétszer vagy többször szettek, és közben mondták, hogy "oishi", amit azt jelenti Japánul, hogy finom! De később, mikor hallották, hogy azt mondom, hogy finom, akkor ők is mondogatták utána: "fiunom"! :D Az evés után sokat beszélgettek, én meg hülyéskedtem  Poom-mal és Julie-val! :D Utána sor került a kártyára... ELőször pókereztek, ott én csak néztem, de utána "Fekete-Péter"eztünk, de persze nem magyar kártyákkal, hanem franciákkal, és nem Fekete Péter volt, hanem Joker. :D Ebbe én is beszálltam, és mindig nekem osztották ki elsőre a Jokert, de legtöbbször sikerült továbbadnom! Ez a játék nagyon jó volt, legalább 15ször végigjátszottuk, mire eszünkbe jutott, hogy már éjfél van... És a Poom épp haza akart menni kocsival, úgyhogy felajánlotta, hogy hazavisz, mert nekünk is van kocsink, de itt zéró a tolerancia. :) Úgyhogy hazahozott minket, és nagy nehezen elaludtunk.
A következő napok gyorsan teltek, kirándultunk legtöbbször. Ide-oda, a Yomitan-félszigetre, fogtunk egy csomó tengeri-csillagot a parton kis tengermedencékben, de visszaengedtük később. Meg mentettünk tengeri uborkát is, kettőt is, mert kivetődtek a partra egy régi dagállyal, és ott maradtak, úgyhogy azokat újra beraktuk a vízbe. Meg láttunk kis halakat is. Ez volt egy nap.
Nem sok nappal később Toda-sannal és feleségével mentünk kirándulni, néztünk tengert, fogtunk halat meg élő kis rákokat, de utána mindent visszaengedtünk. Dögmeleg volt, majdnem megsültünk. Aznap vettünk finom szusit, meg csirkéket, és árnyékban ledőlve megettük, és képzeljétek, két nagy és két kiscica odajöttek! Én adtam nekik egy kis csirkét (ez titok!), és engedték, hogy megsimogassuk őket! Az egyik kicsi pont olyan volt, mint a régi cicánk, Vörcsi. Azaz volt egy kis vörös, egy kis sziámi, egy nagy sziámi, és egy nagy fehér, amin itt-ott elszórva voltak vöröses foltok. Nagyon aranyosak voltak, adtunk nekik csirkecsontot, ami megmaradt. Utána elindultunk repülőket nézni, jött is három, a fejünk fölött szálltak el, jó alacsonyan. Megnéztük őket, és Toda-sanék hazamentek, de mi még körbementünk a szigeten, találtunk egy nagy, rózsaszín állathordozót is! :D Megvártuk a naplementét, és hazaindultunk.

ÉRDEKESSÉG: Ez december 23-án történt, a Japán Császár születésnapján.

Bocsánat, az utóbbi időben nem nagyon írtam blogot! De most folytatom. A napok nagyon gyorsan teltek! Voltunk kirándulni, megnéztük a Chuarumi Akváriumot, rengeteg hal, meg rája, meg cápa volt! A legnagyobb persze a három cetcápa volt, Okinawa büszkeségei. Több mint 7 méteresek! Gyönyörű barnásfekete színük van, rajta fehér pöttyökkel. De láttunk két óriási manta-ráját is! Rengeteg kis akváriumuk van, benne sok-sok-sok hal, meg teknős! És van az óriásakvárium, ahol a cetcápák vannak, ott akkora tumultus volt... Folyton belelógott valaki a fényképbe... grrr... De volt delfinshow is! Nagyon szépek voltak, ahogy ugráltak! Volt pár palackorrú-delfin is, de még volt sok fekete, gömb-orrú delfin is, ezt nem tudom, hogy hívják, de szép volt! Rengeteg attrakciót csináltak, fölugrottak a bothoz, integettek a farkukkal, kiugrottak a deszkára, szaltóztak, párosan ugrottak elő... nagyon élveztük! A delfinshow után néztük meg az akváriumokat, és utána lementünk a teknősökhöz! Nagyon sok teknősük van, persze mind tengeri, és mind másfajta... A legszebb egy fekete páncélú, világos bőrű teknős volt, a legritkább, ebből csak egy volt! Ki volt írva, hogy bébi-teknős is van, de azt sehol sem láttunk, feljebb mentünk egy emeletet, és ott voltak a kicsik! Nagyon aranyosak voltak, kis törékeny teknősök! Úszkáltak a vízben egy medencében, úgy lefotóztam volna őket, de még az akváriumoknál lemerült a fényképezőgépem... :( A teknősök után megnéztük a lamantinokat, ők nagyon lusták voltak... Feküdtek a medence alján, 15 percenként feljöttek levegőért, és ezzel ennyi. Néha arrébb úsztak egy centivel. :D Végignéztünk mindent, akkor meg akartuk nézni a múzeumot, de az már bezárt 6kor, és majdnem 7 óra volt, a kisfaluba nem annyira akartunk lemenni már, ezért megettük a szendvicseket és mentünk haza.

Másnap reggel felkeltünk, és elindultunk a reptérre. Amikor megérkeztünk, ott voltunk 2 órát, addig ebédeltünk (hotdog-ot, nagyon fincsi volt), utána becsekkoltunk, és felszálltunk a repülőre. Felszálltunk, és képzeljétek az ablakból látni lehetett a Fujiyama tetejét!! Elővettük a fényképezőgépet, és egy csomót fotóztunk, nagyon szépek lettek! 2 óra múlva megérkeztünk Okinawára. A Toda-san kijött értünk köcsival,nés elvitt minket Apa házához. Ez az út 1 óra volt. Amikor megérkeztünk, lepakoltunk, és autóval elmentünk egy közeli boltba. Vásároltunk sok mindent, és elmentünk az egyetemre, ahol apukám dolgozik. Interneteztünk sokat, azután hazamentünk. A következő napok gyorsan teltek. Otthon voltunk, az egyetem voltunk, vagy boltban. A múltkor például kézműveskedtünk, hogy legyen mit adni apukám kollégáinak karácsonyra. Mert kieszeltük, hogy hétfőn csinálunk egy "Hungary-napot", ahol apukám előadást tart Magyarországról, és anyukámmal csinálunk paprikás-csirkét, gulyáslevest, és mákosgubát. Remélem, jól fog sikerülni. Azt mondták a lányok bent, hogy a főzésben/sütésben majd ők is segítenek! Így egy kicsit gyorsabban kész leszünk. Itthon Mama csinált paprikáscsirkét, "próbaképpen", hogy milyen íze van, de nagyon-nagyon finom lett! :) Úgyhogy ez jó. Meg itthon csináltunk már borsólevest is, az is finom lett. A kézműveskedés alatt azt értem, hogy ilyen felakasztható díszeket csináltunk Kreatív-hobby csomagból, meg betlehemest (!). Azt nem otthonról hoztuk el ide, hanem még otthon vettünk betlehemes-kézművest, és saját kezűleg csináltuk. Nekem tetszik. Okinawa egy kicsit jobb, mint Tokio, mert békés, csendes, nem olyan nagyváros. Bár azért csendesnek nem mondanám, mert a közelünkben van az amerikai hadsereg bázisa, szóval egyfolytában röpködnek a fejünk felett a helikopterek, meg az F22-es katonai gépek, meg mittomén... Szóval zajlik itt is az élet. :)

Másnap felkeltünk, és elindultunk a pályaudvarra. Megreggeliztünk útközben. Amikor elértük a pályaudvart, felszálltunk a Nikko-ba menő vonatra. Az út 2 és fél óra volt. Jó hosszú! Amikor odaértünk, felszálltunk egy buszra, ami letesz a szálloda előtt. Lepakoltunk a Hotel Natural Garden Nikko-ban. Tökjó szálloda volt, itt is volt forró fürdő, meg vacsi meg reggeli, háromágyas szoba, szép kilátás, meg minden. Itt csak egy éjszakát aludtunk. Tehát, amikor lepakoltunk, elindultunk valamit enni, meg megnézni a híres templomokat. Persze zuhogott az eső... Tehát fel akartunk szállni egy buszra, de megláttunk egy éttermet, és bementünk. Tök kedvesek voltak, rögtön jött a pincér, hogy mit szeretnénk. Én spagettit kértem, Mamáék meg valami japán kaját. Én eléggé melléfogtam... Nem volt valami jó, legalábbis nekem nem ízlett... Úgyhogy én ettem az apukámét, ő meg az enyémet. Amikor megettük, fizettünk, és kijöttünk, az eső zuhog... Kiálltunk a buszmegállóba, vártunk, és megállt előttünk egy autó, amiben benne ült a két vendéglős! Tök kedvesek voltak, mondták, hogy üljünk be, elvisznek odáig, úgyis arra mennek. Elvittek a hídig, ott fotóztunk egy sort... :D És elmentünk a legközelebbi buszmegállóig. Felszálltunk a buszra, és vissza a szállodába, mert ilyen esős időben nem lehet templomot nézni.  Visszamentünk, lezuhanyoztunk, elmentünk a forró fürdőbe 15 percre, kijöttünk, gépeztünk egy sort, és lementünk vacsizni. A vacsi nagyon finom volt!!!! Sok kicsit kaptunk, 5 fogásos vacsi... Finom! Utána felmentünk a szobába, és lefeküdtünk aludni. Másnap felkeltünk, rendbe szedtük magunkat, és lementünk reggelizni. A reggeli is nagyon fincsi volt! Volt hal, virsli, gyümölcs... Megreggeliztünk, összepakoltunk, és elindultunk megnézni  a templomokat. Összesen 4 templomot néztünk meg. Mindegyik gyönyörűen faragott, szép piros, régi, igazi Japán templom, imahely. Szép szobrok, kapuk, nagy lépcsők, körül fák, nagyon szép volt! Kattogtattam is a gépet rendesen! :) Amikor végigjártuk a templomokat, ettünk egy kis étteremben, én pizzát ettem, nagyon fincsi volt! Utána kimentünk a pályaudvarra, és mentünk vissza Asakusa-ba. Az út most is 2 és fél óra. Mikor odaértünk fél 6 volt. Felszedtük a csomagmegőrzőbe berakott csomagjainkat, és elindultunk Tokyoba, a Dai-ichi hotelbe, ahol egy napot aludtunk. Megérkeztünk, lerakodtunk, és elmentünk vacsizni egy közeli étterembe. Én fish and chips-et ettem, fincsi volt. Meg narancs-dzsúzt. Jó vacsi volt! Visszamentünk a hotelbe, és lefeküdtünk aludni. Ez volt az utolsó éjszaka Tokyoban. Innentől Okinawán leszünk!

Amikor megérkeztünk Tokyoba, leszálltunk a buszról, összepakoltunk, és indultunk volna. De észrevettük, hogy hiányzik a fényképezőgép... Fent maradt a buszon! Akkor bementünk a talált tárgyak osztályára, bejelentettük, telefonáltunk is, azt mondták még aznap meglesz. Akkor elindultunk Asakusa-ba, ahol a legrégibb és legnagyobb buddhista templom áll. Amikor leszálltunk az egyik "vonatmetróról", hogy átszálljunk, felhívták apukámat, hogy megvan a fényképezőgép, menjen érte. Akkor ő visszament, mi pedig anyukámmal mentünk Asakusa felé. Odaértünk, megnéztük az előkaput, utána végigmentünk a jó hosszú bódék során, ahol mindenfélét lehet kapni. Kimonót, yukatát, sütit, rizslámpást, meg még nagyon sok mindent. Utána elértük a templom kapuját, gyönyörű volt! Szép piros, három hatalmas rizslámpás az elején, szobrok, nagyon szép! Beljebb mentünk, ott volt ilyen szent-füstölő, amiből az emberek terelik maguk felé a füstöt, ezzel megtisztítva magukat a rossz szellemektől. Mellette kút, amiben olyan víz van, hogy illyen "szenteltvíz"-szerű. Azzal mossák meg az arcukat meg a kezüket a Japánok, és akkor elűzik magukból a rossz szellemeket. Beljebb maga a templom áll, sajnos beállványozva... Újítják éppen föl, mert nemrég leégett. De be lehet menni, és bent szép, igazi régi templom. Szép faragott sárkányok, istenek, és buddhista jelek mindenhol. Beljebb van egy Szent Kápolna, ahol imádkozni lehet, de oda csak buddhisták mehetnek be. Vannak még bent ilyen jós-cuccok, amikbe be kell dobni 100 yent,  utána elvenni, a dobozt, amiben pálcikák vannak, jól felrázni, kivenni egy pálcikát, megnézni a ráfestett jelet, és megkeresni annak a mását, a kis fiókokon. Amikor megvan, kihúzod a fiókot, kiveszel egy lapot, és elolvasod miylen jóslat van rajta. Nekünk "Rossz szerencse" volt rajta, olyanok, hogy "Akit vársz, nem jön el soha" meg "Két házat építesz, mindkettő rossz lesz" meg "A beteg ember nem gyógyul meg"... Szóval csupa rossz... Utána kimentünk a kapuhoz, megjött apukám a fényképezőgéppel, és bementünk, hogy megnézze ő is. A templomban nem mentünk be, csak végigmentünk a bazárokon, meg megnéztük a kapukat. A jóslásra azt mondta, hogy ott kell hagyni odacsomózva egy kötélen, ahol már egy csomó rossz jóslat volt. Úgyhogy odacsomóztuk és otthagytuk... Amikor megnéztük, elindultunk az Ikebukuro szállodába, ahol aznap aludtunk. Odaértünk, lepakoltunk, és elindultunk a Sunshine City-be vacsizni. Bementünk a Wendy Burger-be, az olyasmi, mint itthon a McDonald's. Megvacsoráztunk, viszamentünk a szállóba, és lefeküdtünk aludni.

Elindultunk becsekkolni, azaz belépni az országba. Kilométeres sor állt a csekkolásnál. Amikor mi következtünk, elkérték az útlevelet, meg anyukámat lefotózták, és az ujjlenyomatot is kellett adnia. Odamentünk a bőröndökhöz, megszereztük a három óriásbőröndöt, és elindultunk kifele. Találkoztunk apukámmal, örültünk egy sort, és mentünk a szállodába taxival! A szálloda neve: Dai-ichi Hotel.
Megérkeztünk, fölraktuk a bőröndöket egy ilyen tologató-bigyuszra, várni kellett 10 percet, és fölvittük a cuccokat. Nagyon szép volt a szoba! (sajnos nem fotóztam le) Három ágy, kis fürdőszoba, szekrény, íróasztal, plazmatévé, gyönyörű kilátás... Plusz ilyen falba épített távirányító, amivel össze lehet húzni a függönyt, meg fel-le kapcsolni a villanyt. Itt két napot aludtunk. Következő nap elmentünk a Fuji-hoz (amiről a blog a nevét kapta), ami egy hatalmas hegy. Ez a japánok Szent Hegye, emberként tisztelik, tehát Fuji-san a neve. Valójában Fujiyama-nak hívják, és 3776 m magas. Fölmentünk felvonóval egy mellette lévő pici hegyre, és onnan csináltunk egy csomó fotót, meg nézelődtünk. Gyönyörű hegy, havas a teteje, és mindig van fölötte egy olyan felhő, amelyik úgy néz ki, mintha a kalapja lenne.  Estére már úgy nézett ki ez a "kalap", mintha egy fátyol lenne, mert elfújta a szél a Fuji tetejéről. Elmentünk a szállásra, fel a szobába, és gyönyörű volt! A hatalmas ablakból pont rá lehetett látni a Fujira, és az alatta fekvő tóra. Igazi Japán stílusú szoba, tatamin aludtunk, alacsony asztal, láb nélküli székek, ametiszt a Szent-sarokban, tologatós ajtók... Szuper!
És akkor nem mondtam a legjobbat... A forró fürdőt! Egy emelettel feljebb, mint a mienk,  külön a nőknek, és külön a férfiaknak forró fürdő, egy kinti és egy benti medencével! És azért van külön a nő-férfi fürdő, mert meztelenül kell fürdeni. A nők részében plusz van még egy langyos vizes medence is, én ebben ültem sokat. Onnan tudom, hogy a férfiaknál nincs ilyen langyos vizű medence, hogy ott is voltam. Minden este 20:45től 21:15ig nem lehet bemenni a fürdőkbe, mert megcserélik a kettőt! A férfi lesz a női, és a női lesz a férfi. Ezért voltam mindkettőben! :D Ezt a hotelt Hotel New Fuji-nak hívták. Itt sajnos csak egy éjszakát voltunk. De kaptunk reggelit, meg vacsit! Ebédet azért nem, mert ebédidőben nem voltunk már/még a hotelben. A vacsi nagyon finom volt: hal, meg rák, meg mindenféle tengeri-herkentyű, és persze rizs és tészta. Képzeljétek el, a vacsi 12 fogásos volt!!! A reggeli... hát az nem volt jó... Illetve... egy finom volt benne: a hal! De kinek jut eszébe reggelire halat enni?! Senkinek, csak a japánoknak. Tehát, egy fincsi volt, a hal. A többi mind ilyen "fúúúj" címkés zöldség, sajtos-osztrigás leves, meg rákláb-osztriga-kagyló leves, meg halcsíkok szójaszószban... Nem volt fincsi! Se apukámnak, se anyukámnak, se nekem nem ízlett. Mindegy, ez nem rontja le a szálloda szintjét! :D Miután fölmentünk egy utolsót fürdeni, elindultunk vissza, Tokyoba. Először is minibusszal mentünk az állomásra, és ott császkáltunk kicsit, mert csak 12kor indult a busz. Vettünk 5 képeslapot, elmentünk a postára, ott megírtuk a képeslapokat, és feladtuk haza, Magyarországra. Bementünk a SevenEleven-be, ami egy élelmiszerbolt, vettünk magunknak ebédet: csirkefalatokat, szendvicset, meg innivalót. Én innivalónak Final Fantasy-s üdítőitalt vettem! :D Le is fotóztam az üvegét, majd fölrakom valahova a képeket, meg hazaviszem majd márciusban az üveget is. Visszainultunk az állomásra, ami ott volt egy köpésre. Elmentünk a 2-es számú megállóhoz, bejött a busz,  felszálltunk rá, és most itt ülök a buszon, és írok. Összesen 2 óra múlva kéne ott lennünk Tokyoban.